Diákélet

Szerencsésen megérkeztünk a szálláshelyünkre, ahol gyönyörű, napsütéses idő fogadott minket, rengeteg hóval. A szállás elfoglalása után elfogyasztottuk a finom ebédet, majd elindultunk a sípályára. A síelés során bemelegítettünk, ismerkedtünk a pályákkal, gyakoroltuk a technikát, és mindenki a tudásának megfelelő szinten csúszhatott. A friss hegyi levegő és a csodás havas táj még élvezetesebbé tette a délutánt. A napot vacsorával folytattuk, ezt követően animációs programokon és versenyeken vettünk részt. Este kellemesen elfáradva tértünk nyugovóra. A reggelünket sűrű hóesés köszöntötte, amely még varázslatosabbá tette a napunkat. A finom és bőséges reggeli elfogyasztása után ismét a sípálya felé vettük az irányt. A síelés során a diákokat tudásszintjüknek megfelelően hat csoportra osztottuk, így mindenki a saját képességeihez igazodva gyakorolhatta a sízési technikáját. A síelést követően elfogyasztottuk az ízletes késői ebédet, majd egy rövid pihenő következett. A vacsora előtt közös sétára indultunk a gyönyörűen behavazott tájban. Azok a tanulók, akik úszni szerettek volna, vizes ügyességi versenyeken mérhették meg magukat a medencében. A vacsora után animációs foglalkozásokkal folytatódott a program: vidám ügyességi játékokat és izgalmas, tudásalapú kvízeket szerveztünk. A versenyeken a tanulók egész héten át pontokat, úgynevezett „MAKYTÁKAT” gyűjtenek csapataik számára. Ezeket csütörtök este értékeljük és összesítjük, majd kihirdetjük az egyes csapatok eredményeit. A nyertes tanulók és csapatok különféle jutalmakban részesültek. Mindeközben a csapatok azt a feladatot is kapták, hogy a csütörtök esti gálaműsorra közösen begyakoroljanak egy rövid műsorszámot. A nap végén kellemesen elfáradva, számos élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra. A sítanfolyamunk harmadik napján kellemesen hideg idő fogadott bennünket, bár a köd kissé megnehezítette a látási viszonyokat. Reggel a tanulók a sípályán gyakoroltak, különböző nehézségű pályákon fejlesztve tudásukat és bátorságukat. A késői ebéd elfogyasztása és egy rövid pihenő után egy igazán vidám, kacagással teli hógolyócsata következett, amely mindenkit jókedvre derített. Az estét humoros, vidám ügyességi versenyek színesítették, majd a csapatok izgatottan készültek a holnapi gálaestre és gyakorolták a műsorszámaikat. A sítanfolyamunk utolsó előtti napján a tanulók csoportokban tökéletesítették síelési tudásukat. Az esti órákban egy kellemes séta keretében megtekintettük a szálláshelyünk melletti sípályát. Akik inkább a pihenést választották, a medencében vizes versenyeken mérhették össze ügyességüket. A vacsora elfogyasztása és egy rövid pihenő után került sor a gálaestre. A csoportok színes műsorszámokat mutattak be, amelyekre egész héten készültek. A tanári karból álló zsűri pontozta az előadásokat, a kapott pontokat pedig hozzáadták az egész héten gyűjtött pontszámokhoz. Ezt követően került sor az eredményhirdetésre, a díjak átadására és az egész sítanfolyam értékelésére. Az estét végül egy vidám diszkó zárta. A sítanfolyamunk utolsó napján a bőséges reggeli elfogyasztása után összepakoltuk bőröndjeinket, majd búcsút vettünk a szálláshelytől. A tanulók számos élménnyel gazdagodva, új barátságokat kötve és az elsajátított síelési tudásukra büszkén indultak haza. A hét során mindenki sokat fejlődött, kitartással és lelkesedéssel vett részt a foglalkozásokon. A sítanfolyam sikeresen zárult, a tanulók végig példásan viselkedtek, betartották a szabályokat, és egymást segítve járultak hozzá a jó hangulathoz. Ez a tartalmas és élményekben gazdag hét nemcsak sportolási lehetőséget nyújtott, hanem maradandó közösségi élményt is adott minden résztvevő számára.

Bár már magunk mögött hagytuk a karácsonyi ünnepeket, a téli szünet derekán mégis jólesik visszatekinteni az elmúlt hetekre. Felidézni, mennyi meghitt pillanat töltötte meg iskolánk mindennapjait, milyen jó érzés volt együtt készülődni, várakozni a karácsony csodájára, figyelmesnek lenni egymással, és őszintén örülni. Az Új Szó mai nyomtatott számában egy átfogó írásban olvashatunk az adventi időszak szépségeiről és közös élményeinkről: Az ünnep varázsa a közösség erejében Az ünnepek megélése nem csupán egy kedves hagyomány, hanem közösségformáló erő is – ezt vallják a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Középfokú Sportiskola pedagógusai és diákjai. Az adventi időszak itt minden évben különleges jelentőséggel bír: az iskola igazi második otthonná válik, ahol a tananyag mellett a szokások ápolása, a meghitt hangulat megteremtése is kiemelt szerepet kap. Az impozáns aula már az első decemberi napokban díszbe öltözik. A hatalmas karácsonyfa és a fotófalul is szolgáló Mikulás-sarok barátságos találkozóhellyé változik, ahol a diákok megpihenhetnek vagy közös képet készíthetnek. A kollégium bejáratánál is feldíszítettek egy fenyőfát, amelyre mézeskalács, szalmadíszek, fadíszek és szárított narancsszeletek kerültek – igazi, otthonos hangulatot teremtve. Elmaradhatatlan program az adventi koszorúkészítő verseny, amelyen évről évre kreatívabb alkotások születnek. Az iskola közös koszorújának első gyertyáját ünnepélyes keretek között gyújtják meg, ezzel is jelezve: a készülődés legalább olyan fontos, mint maga az alkalom. A közösségépítéshez a jótékonyság is szervesen hozzátartozik. Advent időszakában az intézmény kiemelt figyelmet szentel ennek, egyik legmeghittebb eseménye pedig a közös program a Mentális Sérülteket Segítő Társulás tagjaival. A diákok minden évben meghívják őket az iskolába, ahol közösen szavalnak, kézműveskednek, és szeretettel meg is vendégelik a résztvevőket. Ezek az alkalmak nemcsak a vendégeknek, hanem a diákoknak is maradandó élményt adnak, erősítve az elfogadást és az odafigyelést. A hagyományos sütivásár idén a megszokottnál is nagyobb összefogást eredményezett: a házilag készített finomságok és a helyben, Grinch segédletével sütött friss palacsinták bevételét egy beteg kislány gyógykezelésére ajánlották fel. A vásár az iskola történetének legsikeresebbje lett. A decemberi hónap egyik legvidámabb pillanata természetesen a Mikulás érkezése. Minden diák apró ajándékot kapott, cserébe pedig az osztályok karácsonyi dalokkal köszöntötték a vendéget. A közös élmények sorát az adventi vásárok látogatása tette teljessé: a tanulók Bécsben, Budapesten, Zakopanében és Győrben is átélhették a téli városok különleges hangulatát, mindezt kirándulás és szakmai gyakorlat formájában. Nemcsak az iskola, hanem az osztálytermek is díszbe öltöztek. A legszebb dekorációkat verseny keretében díjazták, a termek pedig mesés, klasszikus és modern stílusú díszítésekkel váltak a várakozás időszakának részévé. Az adventi várakozás csúcspontja a hagyományos évzáró show volt, melynek középpontjában az elsősök avatása állt. A mikulássapkát, manófület, karácsonyi fejpántot vagy vidám szemüveget viselő „gólyák” játékos próbatételek után vehették át az iskola nyakkendőjét, jelezve, hogy teljes jogú tagjaivá váltak a közösségnek. A műsort látványos koreográfiák színesítették, majd az eskütétellel zárult az év utolsó tanítási napja, ezzel kezdődött a jól megérdemelt téli szünet. Az intézmény példája jól mutatja: az oktatás nem ér véget a tankönyvek lapjainál. A hagyományok ápolása, a jótékonyság és az együtt megélt pillanatok legalább olyan fontosak, hiszen ezek erősítik a közösséget – és maradandó élményt adnak minden diáknak.

2025. december 9-én két napos osztálykirándulásra indultunk az I. B idegenforgalmi szolgáltatás, valamint a II. HA és III. HA vendéglátóipari és szállodaipari szak tanulóival és az osztályfőnökökkel. A jókedv, a kíváncsiság és a ragyogó napsütés már az indulástól velünk tartott. Első megállónk a Fatimai Szűzanya temploma volt, ahol rövid pihenőt tartottunk és megcsodáltuk a különleges épületet. Innen utaztunk tovább a szálláshelyünkre a Top Hostelbe, amely közvetlenül a híres Krupówki utcában kapott helyet – így a város hangulata szó szerint az ajtónk előtt fogadott bennünket. végigsétáltunk a Krupówki utcán, amely karácsonyi díszben, fényekkel és helyi ízekkel várta a csoportot. Meglátogattuk a város egyik legszebb történelmi épületét, a Szent Család templomát, majd másnap felvonóval jutottunk fel a Gubałówka-hegyre, ahol lenyűgöző panoráma és szikrázó napsütés fogadott bennünket.   A két nap alatt rengeteget tanultunk, sok közös élménnyel gazdagodtunk, és még inkább összekovácsolódtunk. Zakopane ismét megmutatta, milyen vendégszerető és különleges város – mi pedig hálásak vagyunk, hogy együtt élhettük át ezt a felejthetetlen kirándulást.  Hálásan megköszönjük a dunaszerdahelyi Drevex – Tomanovics Juraj vállalkozásnak a mindig megbízható és biztonságos utaztatást, amellyel évről évre biztosítják kirándulásainkat.  

„Advent a várakozás ideje” – írja Pilinszky. Ilyenkor valami láthatatlan, mégis mindent átható csodára figyelünk: a Megváltó érkezésére, a Fény újjászületésére, az Ünnep melegségére, az Együttlét örömére. A napok békésen simulnak egymásba, és lassan fénybe öltözik a lélek. „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről.“ –emlékeztet bennünket Márai Sándor. E gondolatok vezetnek bennünket a rohanó hétköznapokból a bensőséges ráhangolódás felé. Otthonainkat feldíszítjük, szeretettel formáljuk, ám az advent csendes várakozással teli napjait legtöbben második otthonunkban, az iskolában érezzük át. Itt minden apró kiegészítő, minden fény és dísz az ünnep közeledtét hirdeti. Évről évre újra kitárul előttünk az aula mesés világa: a hatalmas karácsonyfánk az impozáns tér ragyogó ékessége, az adventi koszorú a várakozás csendjére tanít, a karácsonyi sarok pedig megállásra, elmélyülésre hív. Hálás szívvel mondunk köszönetet Nagy Csápai Éva tanárnőnek és csapatának, akik nemcsak az aula varázsát teremtik meg, hanem gondoskodnak arról is, hogy már az iskola bejáratán belépve ünnepi hangulat öleljen körül bennünket. Az első pillanattól érezzük, ahogy ez a gondosan megálmodott környezet fellobbantja szívünkben a karácsony lángját, és csendesen, finoman átjárja lelkünket az ünnep ígérete. Ugyanilyen szeretettel mondunk köszönetet Méhes Renáta kollégiumvezetőnek és csapatának, akik a régi idők karácsonyának illatát és hangulatát hozzák vissza közénk. A fenyőillatú porta, a narancskarikás, mézeskalácsos, szalmadíszes élő karácsonyfa a vidéki ünnepek meghittségét idézi. Ez a hagyományt őrző díszlet nemcsak szépséget és stílust sugároz, hanem emlékeztet arra is, milyen fontos megőrizni mindazt, ami értéket és melegséget visz az ünnepbe. És milyen igazak Márai Sándor szavai: „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” Az advent pedig ennek a rendhagyó, lélekemelő varázslatnak a legszebb ideje. „Advent a várakozás ideje” – írja Pilinszky. Ilyenkor valami láthatatlan, mégis mindent átható csodára figyelünk: a Megváltó érkezésére, a Fény újjászületésére, az Ünnep melegségére, az Együttlét örömére. A napok békésen simulnak egymásba, és lassan fénybe öltözik a lélek. „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről.“ –emlékeztet bennünket Márai Sándor. E gondolatok vezetnek bennünket a rohanó hétköznapokból a bensőséges ráhangolódás felé. Otthonainkat feldíszítjük, szeretettel formáljuk, ám az advent csendes várakozással teli napjait legtöbben második otthonunkban, az iskolában érezzük át. Itt minden apró kiegészítő, minden fény és dísz az ünnep közeledtét hirdeti. Évről évre újra kitárul előttünk az aula mesés világa: a hatalmas karácsonyfánk az impozáns tér ragyogó ékessége, az adventi koszorú a várakozás csendjére tanít, a karácsonyi sarok pedig megállásra, elmélyülésre hív. Hálás szívvel mondunk köszönetet Nagy Csápai Éva tanárnőnek és csapatának, akik nemcsak az aula varázsát teremtik meg, hanem gondoskodnak arról is, hogy már az iskola bejáratán belépve ünnepi hangulat öleljen körül bennünket. Az első pillanattól érezzük, ahogy ez a gondosan megálmodott környezet fellobbantja szívünkben a karácsony lángját, és csendesen, finoman átjárja lelkünket az ünnep ígérete. Ugyanilyen szeretettel mondunk köszönetet Méhes Renáta kollégiumvezetőnek és csapatának, akik a régi idők karácsonyának illatát és hangulatát hozzák vissza közénk. A fenyőillatú porta, a narancskarikás, mézeskalácsos, szalmadíszes élő karácsonyfa a vidéki ünnepek meghittségét idézi. Ez a hagyományt őrző díszlet nemcsak szépséget és stílust sugároz, hanem emlékeztet arra is, milyen fontos megőrizni mindazt, ami értéket és melegséget visz az ünnepbe. És milyen igazak Márai Sándor szavai: „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” Az advent pedig ennek a rendhagyó, lélekemelő varázslatnak a legszebb ideje.  

Iskolánkban idén is megrendeztük az immár hagyománnyá vált koszorúkészítő versenyt, amelyre 2025. november 28-án került sor az iskola színháztermében. A tanulók már napokkal korábban izgatottan készülődtek a megmérettetésre. A verseny reggelén mindenki a szükséges eszközökkel felszerelkezve érkezett, elfoglalta a helyét, majd kétszemélyes csoportokban kezdetét vette az alkotómunka. A dekorációk elkészítése után a diákok rendet raktak maguk után, és izgatottan várták az eredményhirdetést. Öt tanuló külön feladatként az iskola óriási adventi koszorúját is elkészítette. A zsűri tagjai között köszönthettük nyugalmazott kolléganőinket, Gáspár Julianna és Nyári Gabriella tanárnőket, valamint Rácz Molnár Szilvia virágkötőt a Liliom virágüzlet tulajdonosát Nagyabonyból. A pontozó bizottság munkája nem volt egyszerű, mire megszülettek a végső eredmények. Nyolc kategóriában három-három díjat osztottunk ki, valamint egy különdíjat is, így összesen 50 tanuló részesült elismerésben. Az okleveleket Szabó László igazgató úr adta át, kifejezve megbecsülését a résztvevők felé. Ezúton is szeretnénk megköszönni a dunaszerdahelyi Családi Könyvklubnak és az iskolánk mellett működő Szülői Szövetségnek az anyagi támogatást, valamint minden tanulónak és kollégának a szervezésben nyújtott segítséget. Kellemesen elfáradva, de sok élménnyel gazdagodva várhattuk az advent első vasárnapját. Mindenkinek meghitt, örömteli karácsonyvárást kívánunk!