Iskolánk idegenforgalmi szolgáltatások és idegenforgalmi menedzser szakán tanuló II.B és III.B osztálya a szakgyakorlat keretein belül 2024. október 1-én Közép- Szlovákiába utazott. Első megállójuk a Selmecbányától 5 km-re található Koháry- Coburg kastély volt Szentantal községben. A dombtetőn álló barokk kastély teljes épségében vészelte át az évszázadok viharait. Gazdagon díszített termeiben csodálatos bútorkiállítást láthatunk, melyek egy része eredetileg is a kastélyhoz tartozott. A kastélynak négy bejárata, hét árkádja, 12 kéménye, 52 szobája és 365
ablaka van. Jelenleg az erdészeti, faipari és mezőgazdasági múzeum székhelye, gazdag fegyver- és trófeagyűjteménnyel. Ékessége az Arany szalon és annak bútorzata, amelyet Mária Terézia adományozott nászajándékként leányának, Mária Antoinettenek.
A kastély megtekintése után a tanulók folytatták útjukat Selmecbányára, ahol a következő megállójuk a Kálvária volt. Mivel gyönyörű, napsütéses idő fogadta őket, egy kisebb „ hegymászó“ túra keretén belül fenntről is gyönyörködhettek a csodálatos kilátásban a városra és környékére. Ezután következett Selmecbánya megtekintése.
A diákok feladatul kapták a város kultúrtörténeti nevezetességeinek bemutatását. Ezt a feladatot minden diák példásan felkészülve teljesítette.
Selmecbánya a Felvidék talán legszebb gyöngyszeme. Alapítása Árpád-házi királyunkhoz, IV. Bélához fűződik. A király a tatárjárás okozta pusztítási után, 1245
körül bajor és szász bányászokat telepített be, egyúttal a létrejött települést szabad királyi város rangjára emelte. Mivel a környék tele volt a különféle ércek és egyéb nemesfém lelőhelyekkel, hamar az ország legfontosabb bányavárosai közé sorolták. A középkorban Európa leggazdagabb városai közé tartozott, köszönhetőn a nagy mennyiségű ezüstnek, amit itt bányásztak ki. A bányaipar erőteljes hatására, 1770- ben Mária Terézia engedélyével létrejött a világ első bányászati akadémiája
Selmecen. A 18. század végére Magyarország harmadik legnagyobb városának számított csaknem 24 000 lakosával. Virágkorát is ekkor élte Selmecbánya. A 19. században a bányák fokozatosan kimerültek, a bányaipar visszaesett. Ugyanakkor jó fekvésének köszönhetően a települést elkerülte a nagyobb léptékű modern iparosodás, így városi arculatát, középkori hangulatát és barokk jellegű építészeti emlékeit sikerrel tudta megőrizni. Selmecbánya 1993-ban felkerült az Unesco által nyilvántartott világörökségi listára, melynek hatására a városi házak felújítása
hamarosan megkezdődhetett. Napjainkban történelmi utcái, terei, meredek és kanyargós átjárói, elsőszámú turista- célpontok.
A város teljes belterülete védett műemlék: hosszú főutcája, a macskaköves, sokszor turistáktól nyüzsgő forgalmas Kammerhofská és annak főtere a Szentháromság tér.
A Szentháromság tér felső végén, a jobb oldalon található az Evangélikus Lyceum, amely 1827 és 1830 között klasszicista stílusban épült. Itt tanult Petőfi Sándor is. Erről az épület falán egy emléktábla emlékezik. Kicsit lejjebb, a 6-os szám alatt a már említett egykori Hellenbach-ház bányabírósági reneszánsz-barokk épületében most Bányászati Múzeum és ásványtani kiállítás látható.
A tanulók kellemesen elfáradva és megannyi élménnyel gazdagodva tértek haza.
cikkek